Nem különösebben igényel kommentárt az a levél, amit ezúttal a Fidesz házelnökéről fújt postaládánkba a szél. Mondanunk sem kell, hogy minden egyes beérkező üzenetet alaposan átnézünk, és amit publikálásra szántok, minőségi szűrést követően közre is bocsájtjuk. Így történt az alábbi üzenettel is, amit K. Péter Kolos juttatott el hozzánk. Olvassátok és osszátok szeretettel! 🙂
„Tisztelt Házelnök!
Nem tagadom, Ön az egyik „kedvenc” fideszes politikusom. 2016-ban igen csak kemény évet zárt maga mögött. Mindent megtett azért, hogy hűen önmagához a Magyar közéletet újabb és újabb szintek alá vigye. Előszeretettel támadta és pocskondiázta az Európai Uniót. A Magyar Időknek adott interjújában arról beszél, hogy az EU moslékkal eteti a Magyar választópolgárokat. Remélem, szól is párttársainak, hogy ne dézsmálják tovább az EU milliárdjait, hiszen az is moslék, aki meg már megette, az szépen okádja vissza.
Erre mutató szándékot mondjuk még nem láttam Öntől. Hiszen akkor nem védte volna meg Rogán Antal luxus életmódját azzal, hogy a parlamentben ellehetetleníti az ellenzéki indítványok benyújtását Rogán életmódjával kapcsolatban, mondván, hogy a téma nem érint kormányzati feladatkört.
Ezer és ezer különbség van Ön és köztem, de talán a legfontosabb, hogy én nem voltam soha liberális és nem voltam soha kommunista se. Tudom, nem szereti, ha emlékeztetik, de biztos vagyok benne, hogy az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete nem alkalmazott olyat, aki a rendszer ellensége volt. Na de még is a kedvencem a liberális múlt. 1992-2000 között a pártja (nem az MSZMP) liberális internacionálé tagjaként tevékenykedett.
Soros ösztöndíjat akkoriban nem nagyon osztogattak kemény vonalas jobboldaliaknak. Mikor olvasom az Önről szóló híreket, sosem tudom eldönteni, hogy a kommunista vagy éppen a liberális énje az, ami dominál. Amikor újságírókat tilt ki a parlamentből, úgy érzem, hogy a sztálinista énkép erősebb kegyelmében. Amikor orrvérzésig Soros Györgyözik akkor vajon ezzel az Önben szunnyadó liberálist próbálja elnyomni? Az indokolatlan dühkitörései valójában valami egészen mást takarnak? Ekkor ütközik össze Önben a libsi és a bolsi?
Bár tudom, hogy elsőnek nem úgy tűnik, de még is aggódok Önért, Házelnök Úr. Mi lesz, ha ha egy Putyini látogatáskor kijön a liberális oldala, és magáról megfeledkezve tüntetni kezd ellene? Vagy ha éppen a mélyben lapuló „vörös” szájon csókolja az orosz elnököt?
Nehéz kettős ügynöknek lenni, Kövér úr… és a listákat még nyilvánosságra sem hozták!”
