A felcsúti fiú esete a hiú ábránddal

– Megnézted már ma a postaládát, Zoli fiam?
– Egész nap ott álltam mellette, mert a posta – tudod – megbízhatatlan, mióta a méltóságos leveledet hordja szét a korosodóknak. Megjegyzem, kár volt ezzel terhelni őket, amikor Te is levelet vársz!

Bizony, nagy oddsszal lehetett arra fogadni, hogy amennyiben a telefonbeszélgetésről szóló mende-monda igaz, melyben azt tudatta a kormányzati kommunikáció, hogy Amerika megválasztott elnöke és a mi, különböző praktikákkal szintén megválasztott első emberünk jót dumcsizott egymással, akkor – mint jó haverok – Trump beiktatóbuliján folytatják tovább a megkezdett diskurzust.

Úgy tűnik, hiába vett új, még alig gyűrött öltönyt magának egész Magyarországon világhírű miniszterelnökünk, a várva várt invitáció megfontolás, majd elvetés tárgyát képezte. Nagy kár, hogy így esett, mert a magyar diplomácia készpénznek vette a meghívás tényét, és belső bugyraiban már megfogalmazta a kommunikációját a nép felé, hogy Donald Trump beiktatásának ünnepségén helye lesz Orbánnak. Ám a meghívott 120 állami vezető listáján nem szerepel a neve. Nagy pofára esés ez a mi kis diktátorunknak, hiszen mindent elkövetett azért, hogy beleférjen az első tíz-tucatba.

Szijjártó a Die Weltnek adott interjújában már kezdte a dolog élének finomítását:
„Orbán Viktor és Donald Trump telefonbeszélgetése során megállapodtak abban, hogy Washingtonban találkoznak, az időpontot pedig Trump hivatalba lépése után jelölik ki.”
Hát, eddig nem épp erről szólt a fáma, a fiúk biztosra vették: röpülünk Ámerikába! Az nem szúrt szemet egyik csavarosésznek sem, hogy Trump – ahogy az szokás – mindenkinél bejelentkezett és, hogy ez a gesztus nem jelent többet, mint az angolban szokásos: how do you do? – amire nem illik rárepülni, sem jelentőséget tulajdonítani neki.

Úgy tűnik, hiába volt a nagy tolongás, hiába állt ki Orbán első és egyetlen uniós kormányfőként az akkor még csak republikánus jelölt, Donald Trump mellett, mégis csak tévéből nézheti végig január 20-án a vágyott “ereszd el a hajamat”. Hát így legyen az ember lojális!

Nem is lennék szívesen ennek a hebehurgya elnököcskének a helyében, mert mint az köztudott, a magyar nem felejt, nem tanul, meg amúgy is 2017 a lázadás éveként vonul be a történelembe, és még felderenghet Ludas Mátyás esete azzal a bizonyos Döbrögivel!

Pedig mennyire akarta a regnáló, hogy végre szeresse őt valaki, és, ha ez a valaki még az USA elnöke is, hát az már kész orgazmus lett volna, hiszen sokféle érzelem veheti körbe, de szeretet, hát az nem nagyon. Arról nem is beszélve, milyen büszkén állhatott a kis Viktor a rettegett édesapja, Orbán Győző elé, és talán végre befejezte volna a bizonyítási kényszere szülte kanossza-járását is. Hát, ez nem jött össze!

Azért a fekete felhők mögött, mint tudjuk, ott kandikál a nap, nincs minden veszve, hiszen jövőre lehet esély arra, hogy összefuthasson a mi Orbánunk Trumppal valamelyik szállodai lobbiban, vagy a reggeli büféasztalnál! Külügyéreink gigászi munkával kiókumlálták, hogy februárban, Münchenben a szokásos biztonságpolitikai konferencián – amin valószínűsíthető Trump megjelenése is – lehet esély arra, hogy felkérik előadónak Orbánék Viktorát, így ha a csillagok is illiberálisan járnak, lehet, hogy kávézhatnak egy jó alaposat.

Szóval, be lehet akasztani a naftalinba az új ruhatárat, nehogy a moly megrágja, amíg aktuálissá válik felvenni őket. Itthonra bőven megfelel a kicsit gyűrött, kicsit szűk, nagyon ódivatú uniformis is, hiszen az olyan, amilyen, de legalább a miénk.


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata
OSZD MEG!
Városi Kurir, nem arcoskodás, ars poetika: Minden, amiről tudnod kell,hogy tudatosan dönthess, élhess. A tájékozottság létérdek, és most valóban a "lét a tét".

Hozzászólás