Mi tagadás, roppantul jólesik, hogy Vona Gábor mostanra kimondottan megszerette a zsidókat, s hosszas töprengés után még arra is ráébredt, hogy ugyanazt az Istent imádják a zsidók és a keresztények.
Kérem az indexét, jeles – mondanám Vonának, csakhogy van itt még egy kis bökkenő. Ugyanis valamikor azt is mondta Vona, hogy „a keresztény világ közel kétezer éve húsvétkor mindig a Megváltót ünnepli, a Megváltót, akit a zsidók ugyan keresztre feszítettek, de ő harmadnapra feltámadott.”
Azt szeretném kérdezni Vona Gábortól, hogy akkor most nagyvonalú eleganciával megbocsátotta a zsidóknak ezt a csúnya történetet, avagy rájött arra, hogy nem is a zsidók voltak az elkövetők, hanem mások?
És most éppen kik mások? Úgy is kérdezhetném: aktuálisan kiket méltóztatnak „magunkfajtának” és kiket „magukfajtának” tekinteni? És a Jobbik eme nagy történelmi forgószínpadán most épp Putyin Pilátusként mossa a kezeit?
És a korábban rajongva szeretett muszlimok? A bal- és jobb lator gyorsan helyet cserélt volna? És mi van Júdással? De leginkább persze az érdekelne, kinél van a harminc ezüst?
