Terjedelmes cikkben számol be az Index Gegesy Ferenc megjelent könyvéről, amit a portál „kíméletlen leírásnak” állít be. Mégis, valahonnan a lefolyóból elviselhetetlen Zuschlag szag árad…
„Éppen emiatt fontos, ha egy sokáig regnáló polgármester szembenéz azzal, hogy legjobb szándékai ellenére az ő önkormányzatánál is létezik, mindig is létezett ez a jelenség. És még fontosabb, ha ezzel a szembenézéssel nyilvánosság elé is mer lépni” – írja az Index. Amikor ezt elolvastam, úgy éreztem, hogy megjelent az új Harry Potter könyv, vagy premierben adják a Reszkessetek betörők 6-ot a magyaregggyen, úgy méltatják Gegesyt.
Miről is írt az egykori politikus?
Gegesy Ferenc húsz évig volt Ferencváros polgármestere. Budapest IX. kerületét az SZDSZ színeiben irányította 1990 és 2010 között, bár utolsó éveiben már nem a pártjára támaszkodott, sőt ki is lépett belőle, és a parlamenti mandátumától is elköszönt. 2014-ben az Együtt–PM színeiben újra elindult, ám pár szavazattal alulmaradt, így nem maradt más hátra számára, mint memoárt írni a ferencvárosi élményekről.
A memoár legfontosabb elemei:
- jó SZDSZ-es módjára az MSZP szapulása (hiába szűnt meg az SZDSZ, még mindig vannak tagjai, akik szeretik a bevett szokásokat foganatosítani.)
- parlamenti munka és ferencvárosi fejlesztések (ez biztosan az izgalmas rész)
- az önkormányzatánál tapasztalt korrupció
A kutya a harmadik pontnál van elásva. Korrupció a saját önkormányzatnál? Tényfeltárás? Sötét titkok a mélyből?
„A megnyerhetetlen háború című fejezet (a cím is sokat mondó) arról szól, hogy polgármesterként is mennyire tehetetlen volt olyan jelenségekkel szemben, ahol csalást, lopást, sikkasztást tapasztalt. És Gegesy álláspontja szerint most sem tudna másként cselekedni, mert a magyar rendszerbe bele vannak kódolva ezek a visszaélések. Mit tudna tenni egy polgármester például egy leleplezett helyi ingatlanbiznisz ellen, ha épp a rendőrség akarja szőnyeg alá söpörni a dolgot? Vagyis szó sincs arról, hogy csak Ferencvárosra lennének jellemzőek ezek a helyzetek, sőt, feltehetően minden magyar önkormányzatban előfordulnak.
Gegesy visszaemlékezésének különösen fontos része, hogy konkrét ügyeket és szituációkat is említ. Név nélkül, ezek egy részét bizonyítani sem tudja, másik részét hiába is tudná bizonyítani” – azért az Indextől idéztem most is, hogy észrevegyük, a portál úgy ír erről a könyvről, mint a Biblia eredeti változatáról, ami most került elő a csetényi ércbányából.
Gegesy nem feltár, hanem mesél nekünk (habbal, mert ezt hozzá szokták tenni)
A volt polgármester beszámolója szerint külföldi vállalatok akarták megvesztegetni őt az önkormányzatnál, de nem egy olyan eset történt, amikor magyarok olyan természetességgel beszéltek „ellenértékekről,” pénzek visszaosztásáról, hogy ő kora reggel whiskey-t ivott, mert nem bírta a feszültséget, ami a teljesen korrumpált közegben nyomta a lelkét.
Sikkasztottak még emellett a hivatali dolgozók is, sok ügyet tártak fel ezzel kapcsolatban, de a rendőrség munkájával egyáltalán nem elégedett meg Gegesy, mivel szerinte amikor hozzájuk kerültek efféle ügyek, azok lezárása nem volt pozitív, felfüggesztett nyomozások, felmentések sora röpködött a levegőben.
Az a furcsa az ex-politikus könyvében, hogy egyrészről a rendőrséget hibáztatja, másrészről pedig arról ír, hogy inkább italozott, mintsem azonnal feljelentést tegyen, ahogy valaki meg próbálja vesztegetni. Miért tűrte ezeket a polgármester, miért hagyta szó nélkül elmenni azt a nőt, aki a testét ajánlotta fel egy esetleges pályázat megnyerésének szándékával? Ha ennyire zavarta Gegesyt a mindenen átívelő korrupció, hogyhogy nem szivárogtatta ki a médiának már akkor az ügyeket, ha a rendőrségben nem is bízott?
Sok a megválaszolatlan kérdés, és a lefolyóból még mindig Zuschlag-szag árad…
