A Télapó – lánykori nevén Mikulás – jelentése forradalmi változást élt meg 2016-ban Közép-Európa szívében, a rettentően (visszafelé) haladó, és mindezt büszkén hirdető, harcos-karcos Magyarországon.
Pártunk és kormányunk úgy érezte, hogy fenébe az ízig-vérig romlott eleddig eltelt évszázadokkal, amíg nem ők lophattak a legtöbbet, vagyis nem voltak hatalmon, ezentúl a gyerekmilliók kedvencét, a kivénhedt, liberális, demokratikus Nagyszakállút váltsa fel a magát mindenhatónak (hitt) képzeltető Fidesz!
Jogos a felhördülés, hogy miért kell mindenbe politikát keverni – de ezt nem e cikk írója teszi, csak tudósít, véleményt nyilvánít egy büszkén vállaltan megtörtént eseményről, amit nem átallottak, mint fontos, jó hírt a honlapjukon (jozsefvaros.hu) is szégyenszemre közkinccsé tenni. Ebből is látszik, hogy baromira nem éreznek – még így, utólag sem – szégyent, vagy megbánást a „bringa túltolás” miatt.
A kies nyóckerben, vagy az „ezerszer áldott Józsefvárosban” – kinek, hogy teszik -, december 6-án az ő kezdetét vette, az óvodákban és a bölcsődékben a Mikulásünnepségek sora. Ne feledjük, 1-6 éves lurkókról van szó, akik erejük teljében, szívük teljes odaadásával hiszik, hogy ha egész évben jók, és még a cipőcskéiket is alaposan kipucolják, akkor a Télapó – a jó öreg – megjutalmazza őket. Hiszik, hiszen mi, a szüleik, nagyszüleik ezt adtuk be nekik 1-6 éven keresztül, ami történelmi mércével mérve nem hosszú idő, de nekik az egész eddig leélt életüket jelenti. Megemlíteném még azt a tiszta, semmivel össze nem téveszthető hitet, amivel még mindent elhisznek felmenőiknek, és amely hitet jó esetben élethosszig meg kellene őriznünk nekünk és nekik is.
Ebbe a már-már éterien szép állapot közepébe rondított bele jó szokása szerint az orbáni-emlőn nevelkedett szépszámú fideszes bagázs! Úgy gondolták, nem lehet elég korán kezdeni annak bevésését a felvértezetlen bölcsisek és óvodások szürkeállományába, hogy a jó Orbán apó küldöncei milyen bőkezűen ajándékozták meg őket.
Biológiai díszletnek vittek ugyan minden kerületi oviba statiszta-Mikulást is – Krampuszra más nem futotta, meg azok különben sem a jófiúk, nem illettek volna a miliőbe -, de a lényeges pillanatban átvették az irányítást, és saját kezükkel adták át a kicsit zavarodott kis-, középső- és felsőcsoportos gyerekeknek a mikuláscsomagot.
Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket – az adatokat Józsefváros hivatalos weboldaláról tudom, mert gusztustalannak találom a történteket. Tehát, akik a jótevő szerepében tetszelegtek ezen a meghittnek indult ünnepségen: a Százados úti Pitypang Tagóvodában Sára Botond alpolgármester, aki azt is elmesélte a gyerekeknek, hogy hamarosan átköltözhetnek (hozsánna a mindannyiunkkal kiemelten, éjt-nappallá téve törődő Kedves Vezetőnek) az új óvodába, jövőre már oda megy a Mikulás. Ferencz Orsolya a Katica Tagóvodában és Bölcsődében tette tiszteletét, míg a Kun utcai Hétszínvirág Tagóvodába Zentai Oszkár, a környék önkormányzati képviselője tört a nagyszakállú babérjára. A Várunk Rád Tagóvodába Kaiser József ereszkedett le a kéményen keresztül, a Százszorszép Tagóvodába Balogh István Szilveszter kábította a gyerekeket. A Tá-ti-ka Tagóvodában Szilágyi Demeter mímelte a jóságos öreget, míg a Gyermekkert Bölcsődében (ho-ho-ho) Soós György viccelte magát a Télapó helyébe. Guzs Gyula önkormányzati képviselő a Mini-Manó Bölcsődében bolondította a legkisebbeket, de a Szivárvány Tagóvoda sem maradt jótevő nélkül, itt Vörös Tamás bohóckodott és végül, de nem utolsó sorban a Napraforgó Tagóvoda apróságairól sem feledkezett meg mindannyiunk „apevicse”, oda Dudás Istvánné képviselőasszony cipeltette a Miklós nevű szállító „közmunkással” a kifogyhatatlan zsákot.
Nem tudom megítélni, hogy közülük hánynak fordult fel a gyomra, amikor valakik kitalálták nekik, hogy ez legyen az idei utolsó door-to-door tevékenységük, de, ha ez meg is történt egyiküknél-másikuknál, akkor sem jutott el a szembeköpés határáig, és egyikük sem mondta ki a bűvös szavakat, hogy NEM, EZT MÁR NEM CSINÁLOM!
A fent nevezett lelki kútmérgezőknek köszönhetően a józsefvárosi gyerekek mostantól bizton tudják, hogy az ajándékot nem a Mikulás, nem is a Jézuska, no pláne nem a Hanukai meghittség keretén belül a szülők, hanem egyedül és kizárólag a Fidesz hozza, és ha majd felnőnek, akkor sem kell hinni sem szülőnek, sem nagyszülőnek, sem az összes lökött mesének, „Csak a Fidesz”.
Most már csak azon izgulok kicsit, hogy egyik unokám se találkozzon ezen „felvilágosított” lurkók egyikével sem, mert amelyikük már tud beszélni, esetleg elmesélhetné nekik ezt az agymenést, és akkor ápolhatnánk családilag a lelküket, amíg újra helyreáll az ilyenkor különösen fontos lelki béke, a szeretet és a megnyugvás állapota.
