„Én megértem Kövér Lászlót. A magyar parlament a nemzet temploma, elegáns épület. Sok újságíró izzadtan, lepukkanva, rövid ujjú pólóban, kócosan dugja a mikrofont a politikus orra alá, és hányaveti módon odalök egy alig érthető kérdést” – mondta Hollik István a 168 Órának.
Hollik úr nagyon igényes ember. Mindig jólöltözött, és naponta legalább háromszor fürdik. Van, hogy a parlamentből is kislisszan egy gyors zuhanyra, elvégre tisztátalanul mégsem járul a nemzet temploma elé. A bűzlő újságírók pedig beviszik a mocskukat, lerázzák magukról a sarat, és beszennyezik ezt a csodálatos intézményt.
A rövid ujjú póló és az izzadtság Holliktól és a Fidesz-KDNP pártszövetségtől nagyon távol állnak, ugyanis még sosem hordoztak magukkal 2 laptop táskát, kamerát a vállon, mellé állványt, és még arra sem volt precedens, hogy egyáltalán dolgoztak volna. Ők ugyanis a nemzet templomának papjai. Nyakkendőben, zakóban, mondhatni, hogy parlamenti csuhában kívánnak verejték nélkül tiszteletet maguknak, semmibe véve az őket is kontrollálló negyedik hatalmi ágat, a médiát.
Semmibe véve ugyanúgy azokat az izzadt munkásembereket, akik a nemzet templomán kívül ikszelték be őket a székükbe, hogy kényelmesen, igényesen üldögéljenek felettünk. Szó sincs már szolgálatról. Nem szolgálnak ők semmit, sem a társadalmat, sem a Hazát. Azt várják, hogy őket szolgálják, és mivel sikerült egy rendszert kiépíteniük maguk köré, már nyíltan is beszélhetnek igényeikről.
Álszentek, díszkeresztények, hatalmaskodók, gőgösök alkotják ma a nemzet templomát, akik izzadtságot csak akkor láttak, amikor egy prostituált fölött görnyedtek a családi értékek védelmére gondolva, vagy amikor egy újságíró megkérdezte tőlük, miként viszonyulnak a hatalomhoz. Hollik úr választ adott a kérdésre Kövér nevében is. Ha a házelnök elé járulsz, fürgyé’ le!
