Adományoznánk, de egy tátongó mélységbe minek?

Jellemző, hogy akkor akarunk leginkább adni, amikor személyesebb célcsoportot választunk ki magunknak. Ha az illető, akinek adományozunk emberközeli, elérhető, nagyobb sajnálatot vált ki belőlünk, és sokkal inkább aktiválja a “segíteni akarunk” receptorainkat, mint egy “jó helyre megy, ne aggódj” felhívás.

Tudunk arról, hogy Magyarországon sokkal több éhező gyermek van, mint sejtenénk, viszont a napokban körbement levél, amit egy Alex nevű kisfiú írt a Jézuskának, többeket aktivizált, mint 27 millió afrikai éhező, vagy félmillió magyar. Noha különös levélről van szó, mert valóban túl szívszorítónak tűnik, és szépen összerakottnak, kivételesen mégsem kamu, pedig minden további nélkül gyanakodhatnánk erre.

Az ATV Szabad szemmel című műsorában állt nyilvánosság elé a szívszorító levelével ismertté vált nyolcéves Alex és családja számára adományokat gyűjtő Bruckner Zoltán üzletember és Madarász Éva színész. A beszélgetésbe telefonon kapcsolódott be Ritók Nóra. Az Igazgyöngy Alapítvány vezetője arról beszélt az ATV-ben, hogy a nagyobb szervezeteknek nem mernek adományozni az emberek, mert nem bíznak abban, hogy az adományuk célba ér.

A nagy igazság, hogy valóban elveszhetnek az adományok, nyílhatnak belőle véletlenszerűen angol használtruha-üzletek, a szervezeteknek adott pénzt felhasználhatják “fenntartási költségekre” és egyéb nyalánkságokra, nem beszélve arról, hogy az adománygyűjtő, aluljárós, képeslapos ügynökök fizetését is gyarapíthatja az ide-oda befizetett adomány.

A legjobb mégis az, hogy célzottan adományozunk, megbízható szervezeteknek, hiszen ezek általában célba érnek, viszont attól sem kell megriadnunk, ha mi magunk ismerünk rászoruló családot, hiszen akár alapítványok bevonása nélkül is segíthetünk.

 


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Hozzászólás