Igen, a kis Schmuck. Andor, az örökifjú átváltozóművész és született közösségépítő néhány éve még kampánygulyást osztott a Blahán, de megértve az idők és a hatalom szavát, szépkorú biodíszletével a belvárosban remegett hálaimát Vajna Timinek. Leszakad a poFÁNK.
Mi kell a magyar nyugdíjasnak..? Amerikai fánk.
„Mr.Funk ma meglepte a szépkorúakat a torkos csütörtöknek köszönhetően közel 500 szépkorú megkóstolhatta az igazi amerikai álmot! Köszönet és tisztelet a tulajdonosoknak, akik megédesítették a napunkat!!! Bár minden nap ilyen szép lehetne, bár lenne még sok ilyen nemes felajánlás a szépkorúaknak!!!” – így áradozott maga Schmuck tegnap délelőtt, amikor hadrendbe állította az aktuálisan összetrombitálható éhes szépkorú-desszantját a belváros legnépszerűbb fánkdája előtt.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess – az első látásra minimum hánytató akció a mindig jó érzékkel mosolygó Andor meglehet legújabb tippmixe, s a közelgő választási farrengetéseket megelőzendő már időben jó helyet foglal magának valahol az első sor mögötti kétpadközt.
De lehet, hogy mindez sokkal egyszerűbb, semhogy az ilyen mifélénk „tudjukkik” pocskondiázzák azt a szegény dolgozó nőt, aki hajnal ötkor kel(het), hogy a belvárosi fánkdája redőnyét felhúzza időben s a nyalánkságokat gyúrja-süsse hajnaltól, hogy az éhes magyar nyugdíjas időben beleharaphasson a gusztusos domborulatba.
Aztán mehetnek a zsetonért a közeli „családban marad” kaszinóba, ahol bizonyára Erzsébet-utalványt is elfogadnak.
De lehet, hogy az a fánk, akár csak a Vajnatimi, kurvajó. Tény: egyelőre nem kóstoltuk egyiket sem.
