Ebben az évben január közepe tájékán már hetvenöt ember fagyott halálra Magyarországon – az áldozatok több, mint fele ráadásul saját, fűtetlen lakásában vesztette életét. Azóta túléltünk egy tavaszt, átestünk a nyáron és a korai ősz is kedvező volt, azonban napról napra hidegebb lesz, és Magyarországon a tél beköszönte sajnos nem a hóemberépítésről szól.
Az előző év végéig negyven ember halt meg a hideg idő, illetve a megfelelő időjárás elleni védelem hiányában, mindössze két hét alatt azonban az áldozatok száma majdnem a kétszeresére nőtt. 2016 első tíz napjában harmincöt ember halt meg, ezzel pedig hetvenötre nőtt a fagyhalál áldozatainak száma.
Említésre méltó az a tény, hogy az év elején halálra fagyott harmincöt ember közül húsznak volt saját otthona, ahol a fűtetlen körülmények okozták kihűlésüket. Ugyancsak elmondható, hogy a tavalyi év vége óta meghalt hetvenöt személy közül is összesen harmincnyolcan voltak olyanok, akik saját, fűtetlen otthonaikban estek áldozatul a hidegnek.
A helyzet évről évre rosszabb. Idős emberek próbálnak spórolni a gázzal, így inkább betakaróznak, nem fűtenek be. Arról egyáltalán nincs adat, hogy a cudar körülmények miatt hányan betegednek meg, és hányan nem élik túl gyógyszer híján a szövődményeket. Csak azt tudjuk, hogy közülük sokakat a saját otthonában éri a halál, mivel a kihűlt falak miatt sokszor hidegebb van odabent, mint az utcán.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezek az emberek nem jókedvükből dideregnek, és nem a nyaralásra félretett pénzükön ülve csavarják nullára a konvektort. Egyeseknél a szolgáltató zárta el a gázt, mások pontosan tudják, hogy ha meleget akarnak, az ételről kell lemondaniuk.
Mi kell még ahhoz, hogy egy minimális szociális háló védje a rászorulókat a fagyhaláltól? Mi fontosabb annál, minthogy ezek az emberek legalább a fűtésre elegendő támogatást megkaphassák az államtól vagy az önkormányzattól?
Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkoztatásért és képzésért felelős államtitkára nemrégiben Pécsett szónokolt arról, hogy a magyar foglalkoztatottsági arány ma már magasabb az európai uniós átlagnál. Ha ilyen jó eredményeink vannak, azt a sok pénzt nem lehetne a szegényekre is fordítani? Legalább annyira, hogy fűtetlen lakásban senki ne fagyjon meg? Vagy ezek a mutatók valami hamis világot tárnak elénk?
Annyi biztos, hogy közeleg a tél. Mennyi áldozattal jár majd? Az csak a döntéshozókon múlik, akik élet-halál uraiként ítélik meg, ki szorul rá a támogatásra, és ki nem. Talán nekik is vannak szüleik, és lesz köztük olyan, aki felismeri, mit tesznek, ha nem tesznek semmit…
